2016. június 1., szerda

A LÉTEZTETÉS BIBLIÁJA




I.
 Bevezetés


Az univerzum Bibliája az Isten és a világmindenség kapcsolatát közvetíti
a világmindenségben létező minden olyan értelmes lénynek, aki képes felfogni
Isten létét.

A Biblia Isten megnyilatkozásainak, Isten szavainak átadása, közvetítése, amely a próféták által történik. A Biblia az Isten és az ember kapcsolatának egy epizódja, Isten üzenetének egyfajta leírása, ahogy azt akkor a próféták közvetítették, lásd héber-keresztény biblia.

Az univerzum biblia alapja: A világmindenségben egy és csakis egy örök igaz Isten
létezik, aki a világmindenséget fenntartja és mozgásban tartja. (axióma)

Az ő szavai, parancsai, kinyilatkoztatásai a világmindenségben létező minden olyan értelmes lényhez egyformán szólnak, akik képesek felfogni Isten létét. Erre alapítva a Bibliában megjelenő Isten és az ő szavai, parancsai, kinyilatkoztatásai a világmindenséghez, annak minden lényéhez szólnak.  

Az Ábrahám előtti időkben is éltek már próféták, akik Isten által ihletve, Isten szavait, üzenetét közvetítették az emberiségnek, amint az régen írva vagyon. Tevékenységüknek nyoma van az írott szövegekben. A Biblia az isteni kommunikáció egy általunk ismert változata, amely előtt már lehettek mások is, és a világmindenségben is lehet ennek végtelen sok változata, de tartalmuk és a bennük foglalt isteni igazság azonos
mert a világmindenségben egy és csakis  egy igaz Isten létezik.
 Az egy igaz örök Istenen keresztül el tudunk jutni a világmindenség bármely pontján létező
értelmes lényekhez,
akiktől sok mindenben különbözhetünk, de abban azonosak
vagyunk, hogy Istenünk a világmindenség egy igaz Istene.
A Biblia az isteni igazság leghitelesebb forrása a zsidó és a keresztény hagyományok szerint, mivel ezt maga Isten sugalmazta a prófétáknak.
Isten az egész világmindenséghez szól, nincsenek kiválasztottak. Ő előtte minden létező lény 
egyenlő, mindenkit egyformán áld meg, ha megérdemli, és mindenkit egyformán büntet
meg, ha rászolgál, de senkit nem vet el.
A Héber Biblia és az Ószövetség a mi világunk teremtéséről szól, ami nem öröktől van és nem tart örökké. A mi világunk a világmindenség része, mint egy homokszem jelenik meg a világmindenség létezésében és mozgásában. A világmindenségben világok alakulnak ki, léteznek és szűnnek meg Isten akaratával és jóváhagyásával.

Az univerzum Biblia és a Héber Biblia meg az Ószövetség viszonya ugyanaz, mint a világmindenség és a mi kis világunk viszonya.

A Biblia közvetítse Isten szavait, megnyilvánulásait egyszerűen, mindenki számára érthetően, minden bonyolult történetbe ágyazás nélkül és a 21. század szemléletében, közelítve a mai felvilágosult emberi gondolkodáshoz, hogy minél több ember érdeklődését felkeltse a legegyszerűbb embertől a legműveltebb emberig.




                                                        II.
Világmindenség
LÉTEZTETÉSE, fenntartása
>---------------------------------------α----------------------ω---------------->

A VILÁG LÉTEZTETÉSÉNEK AXIÓMÁI

Az axióma olyan alapigazság, amit minden magyarázat, illetve bizonyítás nélkül igaznak elfogadunk és alkalmazunk későbbi érveléseink során.
Vallásban az axióma olyan alapigazság, tény, megállapítás, összefüggés, amit elfogadunk, hiszünk, és nem kérdőjelezünk meg későbbi érveléseink során.
Az axiómák olyanok legyenek, amelyeket a 21. század embere is elfogad, és erre építve
eljut Istenhez.  

Alapaxiómák

Axióma: A világmindenségben egy és csakis egy örök igaz Isten létezik.
Axióma: A világmindenség létezésének célja:
               Isten azért létezteti, azért tartja fenn a világmindenséget,
               mert kedve telik benne, mert neki ez így jó.   
               Ha Isten örök, akkor az ő kedvtelése is örök,
               tehát örökké létezik a világmindenség is.
Axióma: Isten léte:
               j
elen a felszálló párában, a nappali/éjjeli szellőben, ott lebeg a tenger vize felett
               és mindenhol a világmindenségben, ahol anyag és energia létezik.
Axióma: Isten akarata, hogy a Rend és a Jó uralkodjon a világmindenségben,
               ennek fenntartására léteznek a világmindenség törvényei.
Axióma: Isten előtt mindenki egyforma, mindenkit egyformán szeret, egyformán büntet meg,
               de senkit nem vet el.

Léteztetés axiómái

1. Isten fenntartja az anyagot, gondoskodik arról, hogy az öröktől fogva örökké létezzen, hogy az betöltse a világmindenséget, annak minden dimenzióját a végtelen kicsitől, a végtelen nagyig.
És látja Isten, hogy ez jó, céljának megfelelő, hogy az anyag létezik,
de akarata ellenére lenne  az anyag mozdulatlansága.

2. Isten örök mozgásban tartja az anyagot a világmindenségben a benne foglalt energia révén. Anyag és energia feltételezik egymást, elválaszthatatlan egységben léteznek.
Ez az anyag-energia a mozgásban létező örök világmindenség.
És látja Isten, hogy ez jó, céljának megfelelő, hogy az anyag mozgásban van,
de akarata ellenére lenne az, ha az örök mozgásban levő anyag fejlődés nélkül létezne.

Az anyag sokarcú, mint maga az Isten.  Ahol anyag van, ott energia is van, meg Isten is. 
Isten az anyagot az energiával együtt létezteti, örök működésben tartja fenn,
egyek és elválaszthatatlan egységet alkotnak.

3. Isten műve az anyagba kódolt evolúciós program (coded progresszio),
amely által az anyag örök fejlődésben, változásban létezik.
Ez az anyag-energia létezésétől elválaszthatatlan, annak lételeme, belső sajátja.
És látja Isten, hogy ez jó, céljának megfelelő, amiért a világmindenség állandó fejlődésben van, de akarata ellenére lenne, hogy nincs rend a világmindenségben.

Az anyagba kódolt program / coded progresszio az anyag evolúciójának, fejlődésének programja,
 ami irányítja a bonyolult anyag-energia struktúrák megalkotását, az anyag-energia szerveződését
magasabb szinteken, fejlettebb rendszerek kialakulását  a világmindenség minden dimenziójában, a végtelen kicsitől a végtelen nagyig öröktől örökké.
Anyag-energia szerveződése magasabb szinten elvezet az élet kialakulásához.
Anyag-energia evolúciós programja olyan, mint a genetikai program az élő szervezetben.

4. A világmindenség Isten törvényei uralma/irányítása alatt létezik és működik,
melyek öröktől örökké vannak és érvényesek minden létezőre a végtelen kicsitől, a végtelen nagyig, minden dimenzióban.
A világmindenség működésének törvényei tartják fenn az örök Rendet a világmindenségben.
És látja Isten, hogy ez jó, céljának megfelelő, amiért a törvények léteznek,
de akarata ellenére lenne, hogy az anyag élettelen, fejlődésre képtelen lenne.

A világmindenségben Rend uralkodik, ennek fenntartására léteznek a világmindenség törvényei.
„Anyag-energia létezésének és mozgásának törvényei”,
„A világmindenség rendjének törvényei”
„Az egyensúlyra törekvés  törvénye”
 Isten létezteti törvényeit, eszerint létezik, és eszerint van mozgásban a világmindenség.
                                Aki megismeri és be is tartja törvényeket az boldogul,
                                aki megismeri, de nem tartja be törvényeket, az bűnhődik,
                                aki nem ismeri a törvényeket az nem boldogul.

5. Isten megáldja a világmindenséget, hogy bonyolult anyag-energia struktúrák
alakuljanak ki, hogy az anyag-energia szerveződése magasabb szinteken, fejlettebb rendszerekben megvalósuljon a világmindenség minden dimenziójában, a végtelen kicsitől
a végtelen nagyig örökké, de eltörli azokat az anyag-energia struktúrákat, azokat az
anyag-energia szerveződéseket, rendszereket, amelyek az ő  törvényei
ellenében jöttek létre,
kilépve/kitörve az ő törvényei uralma alól, hogy 
helyükön az anyag-energia fejlődése újra kezdődjön az anyag-energiába kódolt program
által vezérelve, a világmindenség törvényeinek uralma alatt.
És látja Isten, hogy ez jó, céljának megfelelő, ahogy a világmindenség működik,
de szemét állandóan a világmindenségen tartja, irányítását kezében tartja örökké.

Isten a fejlődést jóváhagyja, megáldja, ha az törvényei szerint történik, de eltörli, ha törvényei ellenében van.
Ha az anyag-energiába kódolt program túlvezérli az anyag-energia strukturálódását, magasabb szintű
szerveződését, rendszerbe szerveződését, és az kitör a világmindenség törvényei uralma alól, azzal szembe
kerül, akkor katasztrófa / ősrobbanás következik be, a fejlődés megszakad, és az anyag-energia fejlődése újra kezdődik az anyagba kódolt program által, a megalkotott törvények uralma alatt.
Újra bonyolult anyag-energia struktúrák alakulnak ki, magas szintű anyag-energiaszerveződések, rendszerek
fejlődnek ki, azaz egy vagy több új világ jön létre a világmindenségben.

Az anyag-energia fejlődésének megszakadása, majd újra kezdődése alacsonyabb szinten, öröktől fogva létező,
örökké ismétlődő ciklikus folyamat.
 … ahogy  a leégett erdő helyén, a hamuból, a porból új erdő sarjad,
  ahogy az összeomlott társadalmak helyén új társadalmak alakulnak ki
A szétrobbant világ anyaga, energiája szétszóródik az univerzumban,
hogy aztán a szétszóródott anyagból, energiából új világok/bolygók keletkezzenek újra és újra.
A világ, az égitest, az élet az anyag-energia bonyolult struktúrája, az anyag-energia szerveződése
magasabb szinteken, fejlettebb rendszerekben, a végtelen kicsitől a végtelen nagyig, minden dimenzióban
 az anyag-energiába kódolt program által vezérelve, Isten, a világmindenség törvényeinek uralma alatt.

Következtetés:
Mindent megtehetsz, de tartsd be a törvényeket, a parancsokat!
Ne akarj Istennél nagyobb lenni, ne próbálkozz, ne nyúlj törvényeihez, bármennyire is csábít,
bármennyire is okosnak képzeled magadat ahhoz, hogy megváltoztasd őket, mert megbüntet,
csapásokkal látogat meg, még utódaid és utódaid utódai is szenvedni fognak miattad.
Az anyag-energia kódolt programja benne van az emberben, mint a magasan szervezett
anyag-energia struktúrában, következésképpen, ha ehhez nyúlsz, megsemmisítheted magadat is.

A világmindenségből érkező csapások
Természeti csapások:
Ellenségeskedés, békétlenkedés
Gazdaság okozta defektek
Tudomány okozta defektek, visszafordíthatatlan beavatkozás a természet rendjébe,
Bibliai büntetések:vízözön, bábeli zűrzavar, egyiptomi 10 csapás

Isten: „Vagyok, aki vagyok”,
          A Vagyok küldött engem hozzátok”
aki örök létezésben fenntartja az anyagot a tőle elválaszthatatlan energiával együtt,
aki örök mozgásban tartja a világmindenséget az anyagba foglalt energia által,
aki örök fejlődésben tartja a világmindenséget az anyagba kódolt program által,
aki gondoskodik a világmindenség rendjéről törvényei által,
aki állandóan jelen van, hogy megáldja a neki tetsző dolgokat,
aki állandóan jelen van, hogy eltörölje a kedvem ellenére létező dolgokat.”

 




                                                       III.
Kijelentések,
MEGNYILATKOZÁSOK, KINYILATKOZTATÁSOK

A Föld teremtése csak egy, a sok létező világ teremtése közül, a világmindenségben, amely öröktől örökké létezik. Amikor az Ószövetség Istene szól a földhöz, a mi világunkhoz,
akkor szól az egész világmindenséghez is, mert a világmindenségben egy és csakis egy örök, igaz Isten létezik. (axióma)
A  régidők emberének Istennel való kapcsolata változatos és gazdag volt, ami a próféták közvetítésével történt. Isten a próféták által szólt a néphez. Ők is akkor és ott
segítségül hívták Istent, az örökkévalóság, a világmindenség Istenének nevét.

                                                       A TEREMTÉS KÖNYVE
Ter1
A világ teremtése

Isten megáldja a földet és a világmindenséget, hogy kialakuljanak a bonyolult anyag-energia struktúrák, hogy megvalósuljon az anyag-energia szerveződése magasabb szinteken, fejlettebb rendszerekben, hogy kialakuljon az élet a földön és a világmindenség számtalan világában, annak minden dimenziójában, a végtelen kicsitől a végtelen nagyig újra meg újra megismétlődve. Isten látja, hogy nagyon jó, céljának megfelelő, ahogy a világmindenség működik.
Szemét mégis állandóan a világmindenségen tartja, irányítását kezében tartja örökkön örökké. Isten körültekint a világmindenségben, megnyilatkozik, kijelentéseket tesz, szól,
amit az Isten által ihletett próféták közvetítenek.

Kezdetben a föld puszta volt és üres, mint a világmindenség egyik epizódja, mint sok más világ a világmindenségben.  Isten lelke ott lebeg mindenhol a világmindenségben, ahol anyag és energia létezik, mert ahol anyag meg energia van, ott jelen van az Isten is.
Az anyag-energia szerveződése vezet el magasabb szinten az élet kialakulásához Isten,
a világmindenség törvényeinek uralma alatt.
A Föld teremtése csak egy, a sok létező világ teremtése közül, a világmindenségben.

Ter2
Kezdetben nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, nem kapott esőt a föld, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Egyszer csak pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét, ez Éden-kertté alakította a mindenséget. A földből mindenféle fa sarjadt, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas. Azután kisarjadt az élet fája, meg a jó és a rossz tudásának a fája.

Történt, hogy Isten rátekintett az Emberre, ahogy teszi, rátekint a világmindenségben létező minden olyan értelmes Lényre, aki képes felfogni Isten létét.
Isten látta a zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és a fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak. Isten látta, hogy ez jó.
Isten látta mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak és a röpködő madarakat is. A vizek tele voltak élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig madarak röpködtek.  Isten látta, hogy ez jó. 
Isten látta a mezei vadakat, az állatokat és az összes csúszómászót. Isten látta, hogy ez jó. 
Isten látta az Embert és azután ezt mondta neki:
„Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai, és minden állat fölött, amely mozog.  Nézzétek, nektek adok minden növényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak,
s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”
Isten megáldotta az Embert, a Férfit és a Nőt, és így szólt :
„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, a világmindenséget,
és vonjátok uralmatok alá!” Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.


Az Isten parancsot adott az Embernek:
 „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz. Mindent megtehetsz, de tartsd be törvényeimet, parancsaimat! Ne akarj nálam nagyobb lenni, ne próbálkozz, ne nyúlj törvényeimhez, bármennyire is csábít, bármennyire is okosnak képzeled magadat ahhoz, hogy megváltoztasd, mert megbüntetlek, még utódaid és utódaid utódai is szenvedni fognak miattad örökké”

Ter3
A bűnbeesés.

Isten ezt mondta:
„A kert fáinak gyümölcséből ehettek. Nem ehettek a kert közepén álló fa gyümölcséből, ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok. Amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.”
Az Ember látta, hogy a fa tekintetre szép, gyümölcse élvezetes, és csábít a tudás megszerzésére. Nem tudott ellenállni, megkívánta, vett tehát gyümölcséből és megette. Mindketten ettek belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
Azután meghallották Isten lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.
Isten hívta az Embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Az Ember így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok,
tehát elrejtőztem.”
Isten az Embernek ezt mondta: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy?
Mivel ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”
Isten az Asszonyhoz így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.”
Mindez érvényes a világmindenség minden Lényére, aki képes felfogni Isten létét,
velük ugyanúgy jár el, hozzájuk ugyanúgy szól a világmindenségben létező egy
igaz Isten.

Ter6
Emberek elszaporodnak a földön.

Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön
és leányaik születtek, az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.  Ezt tették Isten fiai és az emberek lányai.

Az erkölcsi romlás.

Isten állandóan jelen van, szemét a földön, a világmindenségen tartja, a fejlődést jóváhagyja, ha az törvényei szerint történik, ha az kedvére van, de átokkal sújtja a föld,
a világmindenség fejlődését, ha az törvényei, akarata ellenére van, de soha nem veti el azt.
  Isten megbünteti a gonoszságot, a romlottságot, a rosszat. Meggátolja a neki nem tetsző fejlődést, meglátogatja azt a világmindenségből érkező csapásokkal, természeti csapásokkal, társadalmi-szociális csapásokkal, ellenségeskedéssel, békétlenkedéssel.
A fejlődés megszakad, de újra kezdődik az anyagba kódolt program szerint, Isten,
a világmindenség törvényei uralma alatt.

Amikor Isten látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.
Ezt mondta Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket.”  Egy Ember azonban kegyelmet talált az Isten szemében. Ő igaz Ember volt, Isten színe előtt járt, kifogástalanul élt kortársai között
, gyermekei születtek. A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.

Büntetés: A vízözön előzményei.

Isten így szólt az egy igaz Emberhez: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát. Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik.  El fog pusztulni mindent, ami a földön van. Veled azonban szövetséget kötök.”
Isten ugyanígy jár el a világmindenségben mindenhol, ahol a romlottság és az erőszak eluralkodik, ahol azok a Lények ott és akkor a rossz útjára térnek.

Ter7
Az Isten így szólt az igaz Emberhez:
„Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az emberek között. Minden állatból vigyél hímet és nőstényt, hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon, mert akkora esőt bocsátok a földre, hogy eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.”
Ő úgy is tett, ahogy az Isten megparancsolta neki. Azután Isten bezárta mögötte az ajtót.

A vízözön.

Ezután ömlött az eső a földre. A víz egyre magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult.
Így törölt el Isten minden élőlényt a földön: az embertől az állatig.
Csak az egy igaz Ember maradt meg, és ami vele volt a bárkában.

Ter8
Ekkor Isten megemlékezett az igaz Emberről és minden állatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak. A víz visszahúzódott, a víz leapadt,
s feltűntek a hegycsúcsok. Felszáradt a víz a föld színén.  Ekkor az igaz Ember eltolta a bárka fedelét.
Ekkor Isten szólt az igaz Emberhez:  „Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.”
Ő is kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. Minden állat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.
Ekkor ő ott oltárt épített az Istennek. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból,
s égőáldozatot mutatott be az oltáron.
Ekkor  Isten így szólt:  Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

Isten megbünteti a gonoszságot, a romlottságot, a rosszat bárhol is legyen a földön vagy a világmindenségben. Átokkal sújtja a föld és a világmindenség fejlődését, ha az akarata ellenére van, de soha nem veti el azt, amint tette a vízözön idején.

Ter9
A világ új rendje.

Isten megáldotta az igaz Embert fiaival együtt, és így szólt hozzájuk:
 Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be az egész földet és az egész világmindenséget, és uralkodjatok rajta. Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”
A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől, minden lénytől az egész világmindenségben. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét.
Ez így legyen minden emberre, minden lényre az egész világmindenségben!
Aztán Isten így szólt hozzá és fiaihoz, akik vele voltak
:
„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal a földön és minden lénnyel és utódaikkal örök időkre a világmindenségben. Megkötöm veletek szövetségemet, többé nem törlök el minden lényt vízözönnel, és nem jön semmi olyan áradat, amely elpusztít benneteket”
Szivárványt helyezek a felhőkbe! Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg köztem és minden Lény között mindörökre. 
Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden Lény, meg minden Test között.”

Ter12
Kiválasztottak, meghívottak, próféták

Isten kiválaszt, meghív embereket a földön, vagy Isten létét felfogni képes értelmes lényeket a világmindenségben, akiket azzal a képességgel áld meg, hogy megértik Isten megnyilatkozásait, meghallják Isten szavát, akik Isten által ihletve beszélnek, kommunikálnak, informálnak a saját eszközeikkel, a saját módjukon. Ezek az emberek,
ezek a lények képesek az Isten hullámhosszára, az Ő frekvenciájára hangolódni, és vele közvetlen kapcsolatba kerülni.  Isten hozzájuk szól, velük kommunikál.  Ők Isten szavát közvetítik, az emberek tudtára adják, informálják az általuk elérhető, Isten létét felfogni képes, értelmes lényeket a világmindenségben a saját eszközeikkel, a saját módjukon.  A meghívottak, a kiválasztottak az Istennel szemtől szembe találkoznak, az Isten hozzájuk szól, velük kommunikál és ők Istentől ihletve beszélnek, kommunikálnak. Értik Isten szavát, jeleit, felismerik megnyilvánulásait. Az Isten parancsára sok jelet és csodát mutatnak ők. Ezek a próféták.
A próféta is gyarló, mint minden más ember a földön, nem olyan tökéletes, mint Isten,
a próféta is halandó lény, mint bármely más lény, bárhol a világmindenségben.

A Próféta, Ábrám meghívása, ő a Próféták Atyja

Isten arra szemelte ki a Prófétát, hogy általa megparancsolja az embereknek a földön és az Istent létét felfogni képes lényeknek a világmindenségben, hogy az Ő útján járjanak. Isten szövetséget hoz létre a Prófétával és azokkal, akikhez Ő általa szól, akikkel kommunikál, akiknek Istene és majd utána, akik utódainak Istene lesz. Nekik és utána utódaiknak adja a földet, a teret, minden dimenziójával a világmindenségben örök birtokul,
és Ő nekik örök Istene lesz.  A szövetség él az utódokon, az utódok utódain át, öröklődik örökkön örökké.

1.Ígéret: Naggyá teszlek benneteket.

Isten ezt parancsolta:

Vonuljatok ki földetekről és Atyáitok házából arra a földre, abba térbe,
a világmindenségbe, oda, amelyet majd mutatok nektek.
  Naggyá teszlek benneteket. Téged, pedig a Prófétát tetteidért megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást minden Ember a földön és minden Lény a világmindenségben, akikhez szólsz, akikkel kommunikálsz.”
Mindenki tehát elköltözött, ahogy azt Isten megparancsolta nekik, és mindenki meg is érkezett úgy és oda, ahova neki kellett.
Amikor megérkeztek, Isten megjelent a prófétának és így szólt hozzá:
Ezt a földet nektek és utódaitoknak adom.”
Ők fölemelték szemüket, és látták, hogy az egész széles föld jól öntözött, olyan volt, mint Isten kertje, hogy a hatalmas tér szép, friss, üde, olyan volt, mint Isten országa.
Erre ő, a Próféta oltárt épített, segítségül hívta Isten nevét, hálát adott ott Istennek, aki akkor és ott megjelent neki.
 A széles föld és a hatalmas tér nyitva állt előttük minden irányba, ők ott laktak, ahol nekik tetszett. Innét tovább vonultak, hogy elfoglalják, benépesítsék, lényekkel töltsék be a nekik adott földet és a teret, annak minden dimenziójával.


Füllentés: „ne az igazat mondd, hanem az ellenkezőjét”

Amikor éhínség tört ki a vidéken, a Próféta/Ábrám lement idegen földre /Egyiptomba. Ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre, ahol élt.
Őt ott, idegen földön megölték volna a férfiak felesége miatt, aki ott vele volt, mert a feleség szép volt. Ezért aztán így szólt feleségéhez: „Ha az igazat mondod, akkor engem megölnek, téged életben hagynak. Ezért ne az igazat mondd, hanem az ellenkezőjét, hogy miattad nekem is, mindnyájunknak, jó dolga legyen, és életben maradjunk.” Ezek után jó dolguk lett, mindenféle javakkal bőségesen megajándékozták őket. Mind nagyon gazdagok lettek. Értékes dolgokban, ezüstben, aranyban gyarapodtak, majd pedig javakban bővelkedve vonulnak ki onnan, és vonultak tovább, vissza földjükre, ahonnan eljöttek.

2. Ígéret: Az egész földet nektek és utódaitoknak adom

Isten így szólt a Prófétához, miután visszatértek idegen földről és letelepedtek:
 „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, minden irányba. Az egész földet,
ezt a hatalmas  teret,  amelyet látsz, nektek és utódaitoknak adom minden időkre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját, mint az űrben száguldó részecskéket. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, az űrben száguldó részecskéket, akkor megszámlálhatná utódaitokat is. Rajta tehát, járjátok be ezt a széles e földet széltében és hosszában, a hatalmas teret mélységében és magasságában és minden dimenziójában, mivel mindezt nektek adom.” Ezután a Prófétával ők tovább vonultak, majd letelepedtek,
s ott oltárt építettek Istennek, segítségül hívták nevét, hálát adtak neki.

Ter15
3. Ígéret: Számold meg a csillagokat

A történtek után Isten szava megnyilatkozott a prófétának látomásban is:  
„Ne félj, én megvédelmezlek,  a védőpajzsod leszek, a jutalmad igen nagy lesz.
Az lesz az örökösöd, aki testedből származik.”
 Aztán kivezette, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat,
ha meg tudod számolni őket. Ilyenek lesztek a földön és a világmindenségben.”
A Próféta hitt az Istennek, ő pedig beszámította neki megigazulásra.
Ismét szólt hozzá: „Én vagyok az Isten, aki kihívtalak földetekről és Atyáitok házából ide, hogy ezt a földet, ezt a teret nektek adjam birtokul.”       
Ezek után a Prófétát mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg.

Ter17
4. Ígéret: Szövetség

Isten
megjelent a prófétának már nagyon hosszú idő után, és így szólt hozzá:  
„Én a te Istened vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem
és köztetek, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak benneteket.”
Erre a Próféta arcra borult, Isten pedig folytatta, azt mondta neki:
„Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának Atyja leszel.  Szerfölött megsokasítlak, nagy néppé teszlek benneteket és királyok, vezérek, hadvezérek származnak tőletek. Szövetséget hozok létre köztem és köztetek, majd utána utódaitok Istene leszek. Nektek és utána a ti utódaitoknak adom a földet, a teret, ahol most tartózkodtok, és én az ő Istenük leszek.”  
Isten tovább beszélt a Prófétához
: „De tartsátok meg szövetségemet, ti és utána utódaitok, minden utódaitokon át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utána köztem és utódaitok között.”

5. Ígéret: „Fiút adok neked”    

Isten tovább beszélt a Prófétához :
„Feleségedet megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy nagy néppé legyen: népek királyai, vezetői, hadvezérek származnak majd tőle.”
Később még ezt mondta neki:
„ Feleséged fiúval(Izsák)  ajándékoz meg téged. Ő, a te fiad lesz a Próféta fia.
Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő, és az ő leszármazottainak Istene leszek.”
„A szolgálótól származó gyermekedet
( Izmael )  is megáldom, termékennyé teszem,
és szerfölött megsokasítom, fejedelmeket  fog nemzeni és nagy néppé teszem. De szövetségemet második gyermekeddel
(Izsákkal) kötöm meg, akit feleséged szül neked .”

Ter18
6. Ígéret: „nagy és erős néppé lesztek”

Isten így szólt a Prófétához:
 „Amint mondtam, úgy lesz. Van, ami Istennek lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és feleségednek már fia lesz.”
Akkor Isten még így szólt hozzá: „Titokban tarthatom-e előtted, amit tenni készülök?
 Ugyanis nagy és erős néppé lesztek, s általatok nyer áldást a föld és a világmindenség.  
Arra szemeltelek ki, hogy fiaidnak, majd pedig házad népének és azoknak, akikhez szólsz, megparancsoljad: „Járjatok az Isten útján, jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy Isten megadhassa nektek, mindnyájatoknak, amit nekem, a Prófétának ígért.”  

Büntetés: Kén­ és tűzesőt bocsátott az égből       

De egyszer aztán eluralkodott a rossz, a romlottság és a gonoszság köztük.
Az emberek vétkeztek Isten ellen, tettük állandóan a rosszra irányult. Ekkor eljött hozzájuk Isten, látván mindezt Ő is, elhatározta, hogy megbünteti őket tetteikért..
Ezért az Isten így szólt:
„Vannak olyanok, akik miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Meglátogatom hát őket és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava elhatolt hozzám. Tudni akarom.” 
Útra kelvén, az úton a Próféta megállt Isten előtt, majd közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?  Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább nekik, a városnak az igazakért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan?”
Isten befejezte beszédét a Prófétával és eltávozott, a Próféta pedig hazament. Ezután Isten körbejárt, de nem talált egy igazat sem köztük. Ekkor Isten súlyos csapással verte meg őket. Kén­ és tűzesőt bocsátott az égből a romlottakra, a gonoszokra. Így pusztította el a városokat, ezt az egész vidéket, annak minden lakóját és a mező egész növényzetét.
A Próféta korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, és végig tekintett a csapással sújtott föld irányába. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez, a kitört vulkán füstjéhez, vagy a becsapódott égitestek pusztításához.

Ter20
Füllentés: ő a „a húgom”

A Próféta másodszor is olyan helyzetbe került, ahol nem mondott igazat:
 
„Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.”  A Próféta azt mondta a feleségéről: „a húgom”, s ő, az asszony is így nyilatkozott: „a bátyám.”
Próféta válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem.”  De Isten nem engedte, hogy hozzányúljon…
Ekkor Isten így szólt hozzá álmában Abimelekhez, a királyhoz:
„Meg kell halni annak, aki elhozza az asszonyt a férjétől, mert ő feleség. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ő feleség. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő Próféta, imádkozzék érted
A király ezt mondta a Prófétának: „Mit vétettem ellened, hogy rám ilyen bűnt hoztál?
Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” Ekkor a Próféta visszakapta feleséget és mindenféle értékes ajándékot vettek neki. A Próféta ez által meggazdagodott, a széles föld pedig nyitva állt előtte minden irányban, s ott lakott,
ahol csak tetszett neki.

Ter21
Feleség fiút szült neki

Isten meglátogatta az asszonyt, ahogy megígérte, úgy tett vele, ahogy azt előre megmondta. Ő fogant, és fiút szült a Prófétának, abban az időben, amelyről Isten beszélt. A Próféta úgy járt el a gyerekkel születése után, ahogy azt Isten megparancsolta neki. 
A Prófétának  fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta.

A szolgáló és a szolgáló fiának eltávolítása (Hágár és Izmael )

Isten így szólt  a Prófétához
:  Ne bánkódj a szolgáló által szült fiad és a szolgálód miatt!  Utódaidat a feleség fia /Izsák után fogják nevezni. De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő is a te utódod.”
A feleség által szült gyerek a Próféta fia (Izsák), a másik gyerek a szolgáló fia (Izmail).
Isten a gyermekkel volt, az felnőtt, a pusztában lakott, s anyja idegen földről, az ő saját földjéről/Egyipt szerzett neki feleséget.


Ter22
A Próféta próbatétele

Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette a Prófétát, és
így szólt hozzá: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, menj ki arra a földre, arra a hegyre, amelyet majd megnevezek neked, s ott mutasd be őt áldozatul.”
 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, a Próféta megépítette az oltárt, fiát az oltárra helyezte, akkor a próféta magasba emelte kezét, hogy feláldozza fiát.
De az Isten rászólt az égből, és azt mondta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem”

7. Ígéret: „megsokasítlak benneteket”

Azután Isten az égből másodszor is szólt a Prófétához: „Magamra esküszöm, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak benneteket, megsokasítlak benneteket, mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövényét, utódaitok elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaitok által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál szavamra.” Ezután a Próféta visszatért övéihez, ahonnan jött.
Ter24
Izsák házassága.

Amikor a Próféta előrehaladott volt már a korban, így szólt háza legidősebb szolgájához:
„Megesketlek az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára ezen idegen nép lányai közül, akik között lakom. Menj el inkább szülőföldemre, a rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak. De óvakodj attól, hogy a fiamat oda visszavidd.”  A szolga megesküdött urának, azután útra kelt, és elment abba a városába,
az ő rokonságához. A szolga így fohászkodott: „Istenem, uramnak, a Prófétának Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, a Prófétához!” 
Még mielőtt végigmondta volna, kijött a Lány/ Rebekka a kúthoz. Ő külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. A szolga odasietett hozzá és megszólította:
„Hadd igyam egy kis vizet a korsódból. Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”    
A lány felelte: Az én atyám atyja uradnak testvére. Urad testvérének házában vagy. Van nálunk hely éjjeli szállásra.”  Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Isten előtt, és mondta: „Áldott legyen az Isten, uramnak, a Prófétának Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Isten egyenesen uram testvérének házába vezetett.”
Rebekka Lábán nevű testvére A Lány testvére kisietett a kútnál levő emberhez, s ezt mondta neki:
 „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat.”
 Mikor aztán eléje tették az ételt, ő így szólt: „Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat. A Próféta szolgája vagyok. Az Isten gazdagon megáldotta uramat.
Az Asszony, uramnak a felesége fiút szült uramnak. Uram megesketett: „Nem vehetsz feleséget fiam számára idegen nép lányai közül, akiknek a földjén lakom, menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak.” Dicsőítettem az Istent, uramnak, a Prófétának Istenét, aki egyenes úton vezetett ide. Most ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki.”
Erre a Lány testvére és atyja ezt mondták feleletül: „Ez az Istentől indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, a Lány rendelkezésedre  áll.
Vedd és menj! Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Isten megmondta.”

Mikor a Próféta szolgája hallotta e szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Isten előtt.
Azután a szolga előhozta az értékes ajándékokat, és odaadta nekik. Utána ettek és ittak, éjszakára ott maradtak. Másnap reggel ő így szólt: „Bocsássatok el, uramhoz!”
Odahívták a Lányt és megkérdezték: „Akarsz elmenni ezzel az emberrel?” „Akarok” – felelte. Erre elbocsátották a Lányt, dajkájával, a Próféta szolgájával és embereivel.
Megáldották a Lányt és mondták: „Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.”  Erre a Lány útra kelt szolgálóival
Ter25
Próféta halála.

A Próféták Atyja áldással teli korban, megöregedve, és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. A Próféta fia és a szolgálótól származó fia ( Izsák és Izmael) a saját telkén levő barlangban temették el. Ott temették el feleségét is. A Próféta halála után Isten megáldotta a Próféta fiát, Izsákot., vele is azt tette, mint atyjával, ő is megkapta Istentől a próféta áldását.

A próféta fiának és a próféta fia fiának története  (IZSÁK ÉS JÁKOB TÖRTÉNETE )

A Próféta fiának 2 fia született (Ézsau és Jákob születése.)
A Próféta fia imádkozott Istenhez, kérte, hogy felesége foganjon. Isten meghallgatta őt, felesége fogant, ikrek voltak a méhében, fiai születtek neki. A gyerekek testben, lélekben teljesen különbözőek voltak. Az idősebb testvér a puszta embere volt, ott vadászott. A másik testvér földműves volt, sátránál maradt, csendesebb, egyszerűbb életet élt.
A Próféta fia az idősebb gyereket, felesége pedig a fiatalabb gyereket szerette jobban.
A gyerekek között ellenségeskedés tört ki. A fiatalabb testvér megszerezte idősebb testvére első szülötti jogát, majd cselhez folyamodva elcsalta az atyai áldást, így is hívták, Jákob,
a csaló, aki szolgálójává tette testvérét, ahogy Isten előre megmondta, az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak, úgy is lett.

Ter26
Izsák A Próféta fia elvándorolt idegen földre         ( Gerárban, Abimelek királyhoz)

Azon a földön, ahol éltek, éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely korábban, atyjának, a Prófétának az idejében dühöngött. Ekkor a Próféta fia elvándorolt, elment idegen földre, egy másik gazdag országba.         

8. Ígéret: Megtartom eskümet, amelyet Atyádnak esküdtem

Isten itt megjelent neki, a Próféta fiának, és így szólt:
 „Ne menjetek le innen más idegen földre, hanem maradjatok azon a földön, amelyet mutatok nektek. Lakjatok jövevényként abban az országban. Én veletek leszek és megáldalak benneteket. Ezt a földet úgyis mind nektek és utódaitoknak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, a Próféták atyjának esküdtem. Utódaitokat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaitoknak adom ezt a földet mind, és ivadékaitokban nyer áldást a föld, mert atyád hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.”

Füllentés: „A húgom”

Így a Próféta fia Gerárban abban az idegen országban maradt. Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom”. Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfijai megölhetnék felesége miatt, mert ő szép.
Mikor a király látta, hogy a Próféta fia /Izsák szeretgeti feleségét, ő lelepleződött, hívatta
a Próféta fiát /Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!”
 „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” – válaszolta ő.
A király folytatta: „Miért tetted ezt velünk? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.”

A Próféta fia /Izsák meggazdagszik

A  király megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” A Próféta fia vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta és gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. Voltak állatcsordái és számos szolgája. Ezért a helység lakói / filiszteusok irigykedtek rá. Abimelek, A király pedig így szólt hozzá „Távozz  tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.”  Ezért ő elvonult onnan, sátrát távol Gerár egy völgyben ütötte fel és ott maradt egy időre, majd tovább vonult és más kutat ásott, hogy vizet találjon. Isten széles földet,
tág teret adott neki, hogy terjeszkedhessen a vidéken.  Innét fölment a szomszédos vidékre, távolabb, más földre.

9.Ígéret: „Megáldalak és megsokasítom utódaidat”

Azon az éjszakán megjelent neki Isten, és így szólt hozzá, a Próféta fiához:
 „Atyádnak, a Próféták atyjának Istene vagyok.  Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat, atyád, a Próféta atyja miatt. Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta Isten nevét. Ott verte fel a sátrát, szolgái pedig kutat ástak a közelben.

Szövetség a királlyal
Abimelekkel.

A király  Abimelek eljött hozzá abból az országból, ahol távozásra szólították fel. Gerárból.
A Próféta fia /Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy Isten veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. Te az Isten kedveltje vagy!”  Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd ő elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle.

Ter27
Elcsalt atyai áldás

Csellel megszerzi atyja utolsó áldását, mielőtt ő meghal. Anyja segítségével teszi, aki az átkot is hajlandó átvállalni magára. A csaló, fiatalabb testvér atyja elé tette az ételt, ő evett, atyja elé tette a bort, ő ívott.
Testvére nevében, helyette csellel vette atyja áldását: „Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai.  Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.”
Atyja megijedt, amikor rájött, hogy jóhiszeműen evett az ételből, ivott a borból, hogy jóhiszeműen a fiatalabb gyereket áldotta meg: „Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat.”
A fiatalabb gyerek csalt, mielőtt a testvére jött, atyja őt áldotta meg helyette jóhiszeműen.
Erre a megcsalt testvér felkiáltott: „Joggal nevezték csalónak, valóban Jákob a neve. 
Már kétszer becsapott.”
Az idősebb testvér ettől fogva gyűlölte testvérét az elcsalt atyai áldás miatt. Megfogadta, hogy leüti testvérét az első adandó alkalommal. Hallván anyja, hogy agyon akar őt ütni, így szólt fiához, a csalóhoz: ”Kelj útra és menekülj testvéremhez. Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?”

Ter28
A Próféta fia megáldja fiát és elbocsátja őt   (Izsák megáldja Jákobot és elbocsátja őt)

Erre a Próféta fia hívatta fiatalabb fiát, aki csalt, Jákobot és megáldotta, majd utasítást adott neki, és így szólt: „Ne végy magadnak feleséget idegenek lányai közül. Kelj útra, és onnan vegyél feleséget magadnak,
Lábánnak, anyád testvérének leányai közül!  A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy!  Adja neked Isten a Próféta, atyám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy
az idegen földet, amelyet Isten a Prófétának, atyámnak adott, sajátodul megkapjad.”
 Így bocsátotta el a Próféta fia fiát, az meg elment az ő rokonságához, hogy feleséget találjon magának. Amikor a másik testvér Ézsau megtudta, hogy az idegenek lányai nem tetszenek atyjának, ő is elment  rokonságához, hogy onnan vegyen magának feleséget. Így is történt.

10.Ígéret: Jákob álma: „A  földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom.”

Jákob, a Próféta fiának fia úton volt, amikor eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára,
mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt aludni. Álma volt: egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel­ és lejártak rajta. Íme, Isten fölötte állt, és így szólt:
„Az Isten vagyok, Atyáidnak, a Prófétáknak Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, minden irányba. Általad, s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek benneteket erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.
Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Isten van ezen a helyen, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. A helynek, ahol álma volt,  nevet adott.

Jákob fogadalmat tett:
„Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor
Ő,  Atyáim, a Próféták Istene, lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.”

Ter29
Jákob két házassága.  

Izsák/ Atyja utasítást adott neki, hogy ne vegyen magának feleséget idegen nép leányai közül. Eszerint cselekedett, ezért útra kelt, elment anyja testvéréhez, Lábánhoz,
tehát nagybátyja  leányai közül vett magának feleséget, saját nemzetségéből.
Jákob szerette a fiatalabb lányt, Ráchelt, azért így szólt a lány atyjához: „Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért.”
Lábán Nagybátyja ezt válaszolta: „Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinak, maradj hát nálam.” Mindkét lányát neki adta, ezért ő kétszer hét évig szolgált értük.
Így hát saját nemzetségéből vett magának feleséget, ahogy atyja utasította őt.

Jákob gyermekei.

Amikor Isten látta, hogy Lea egyik feleség háttérbe szorult, akkor megnyitotta  méhét,
ő fogant , és fiúkat szült,  ellenben a másik feleség, aki mindig előtérben volt, az Ráchel meddő maradt.

Ter30
Jákob kétes gazdagsága.
 
Miután az előtérben levő feleség Ráchel megszülte a Jó testvért
Jákob így szólt nagybátyjához, Lábánhoz : „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.”  Nagybátyja így felelt: Megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg. Az Isten minden lépésemben megáldott téged. Mit adjak neked?” – kérdezte nagybátyja. Jákob Ő így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el ajánlatomat, s akkor ismét legeltetem nyájadat. Nagybátyja így felelt: „Jó, legyen, ahogy mondtad.” Jákob pedig az ő többi juhát, kecskéjét is legeltette. A gyenge állatok nagybátyjának, az erősek Jákobnak jutottak. Egy idő után ezért az ember rendkívül meggazdagodott. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara lett.

Ter31
Jákob menekülése.

Isten elvette az állatokat és Jákobnak adta
 Nagybátyja fiai ezt mondták: „Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett.”  A Próféta is ember, gyarló, ő sem tökéletes, mint Isten, ő is olyan, mint bárki más halandó lény.
Ezért Isten így szólt Jákobhoz:
Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek.”
Jákob így szólt hozzájuk, feleségeihez::
„Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelőtt, jóllehet
Atyáim Istene velem volt. Ti tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátoknak.
Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte,
hogy kárt okozzon nekem. 
Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.”  
Isten folytatta: „Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat űzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit nagybátyád veled tett.
 Én vagyok az Isten, akinek te fölkentél egy emlékkövet, és fogadalmat tettél.
Kelj föl tehát, hagyd el ezt a földet, és térj vissza rokonságod földjére.”
 Jákob ezek után fölkerekedett, gyermekeivel és feleségeivel.  Elvitte magával saját állatállományát és minden vagyonát, amit ott szerzett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán arra a földjére, ahonnan jött.

Ter33
Találkozás a megcsalt testvérrel,
ő megbocsát

Jákob A fiatalabb testvér maga hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez, akit megcsalt. Ő azonban eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Ő megbocsátott a csaló testvérnek. Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és kérdezte: Kik ezek veled? Ezek a gyermekeim – válaszolta – akikkel Isten megajándékozta szolgádat.
A testvérek elválnak
A megcsalt, idősebb testvér még aznap visszatért a pusztába, arra a földre, ahonnan jött,
a fiatalabb pedig visszatért atyjához, elindult, hogy magának házat, az állatok számára pedig aklot építsen Kánaán azon földön, ahová visszatért. Felütötte sátortáborát és ott oltárt épített Istennek.

Ter35
Jákob visszatért nagybátyjától családjával

Isten szólt Jákobhoz
: „Kelj útra, menj föl oda és maradj ott, ahol megjelent neked Isten, amikor menekültél bátyád elől. Építs ott oltárt Istennek!”
Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak:
Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát! Útra kell kelnünk és el kell mennünk oda, ahol Isten megjelent, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam.”
Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt. Ő elásta őket, azután útra keltek.  Amikor megérkeztek, ő és mindazok, akik vele voltak arra a helyre, a Kánaán földjén levő Bételbe ahol Isten megjelent neki, ott oltárt épített, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült.

11.Ígéret: „népek sokasága fog tőletek származni”

Isten másodszor is megjelent neki  Jákobnak, nagybátyjától,  rokonsága földjéről való visszatérése után, és megáldotta őt.
Isten így szólt hozzá:
„A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved.”
Isten így beszélt hozzá: „Én vagyok a magasságbeli Isten. Legyetek termékenyek és szaporodjatok. Nép, sőt népek sokasága fog tőletek származni, és királyok erednek véretekből. A földet, amelyet Atyáitoknak, a Prófétáknak adtam, nektek adom, s utána leszármazottaitoknak adom.”
 Jákob ezek után emlékkövet állított fel azon a helyen, ahol Isten beszélt vele, majd italáldozatot öntött rá és megkente olajjal és nevet adott annak a helynek. 

A Próféta fiának halála. Izsák halála

Jákob vonulása során elérkezett apjához, arra a földre, ahol nagyatyja és atyja, a Próféta és fia  Ábrahám és Izsák jövevényként, idegenként laktak.
Atyja, a Próféta fia Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai ott temették el.

Ter37
József, jó testvér története

A Próféta is gyarló, gyenge, meg-megbotlik, hibázik, tökéletlen ember, mégis Isten kiválasztja őt, szól hozzá, és ő válaszol neki. A Próféta is úgy bánik gyermekeivel, mint más ember, egyiket a másik elé helyezi, kedvez neki, hozzá jobban húz, mint másikhoz. Egyik fiú az atyai szeretetet jobban viszonozza, ezt atyja érzi, ezért neki jobban hisz.

Jákob, a Próféta fiának fia és gyermekei

A Jó testvér története

József, A Jó testvér bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Közölte atyjával, ami rosszat azokról mondtak.  Mikor bátyjai látták, hogy atyja jobban szereti őt, mint összes többi fiát, akkor meggyűlölték. Egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek: „A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” Atyja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?”  Bátyjai féltékenyek lettek rá. Sejtéseink vannak, előérzeteink vannak, de Isten csak a kiválasztottaknak, a  prófétáknak enged betekintést a jövőbe.

A testvéri gyűlölet

Jó testvért, eladják testvérei
Jó testvér tehát elment a pusztába, hogy utána nézzen a nyájaknak és bátyjainak. Amikor azok messziről meglátták, azt indítványozták, hogy öljék meg.  Egyik testvér R így szólt:
„Ne ontsatok vért!  Kezeteket ne emeljétek rá!” Így is történt. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, karavánt láttak közeledni. Másik testvér J így szólt: „Adjuk el, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá, eladták
a Jó testvért.  A kereskedők idegen országba vitték őt.   


Ter39
Isten a Jó testvérrel volt, s így minden sikerült neki idegen országban

De Isten vele volt, s így minden sikerült neki. Az Isten áldása volt mindenen, mindenhol, ahol, amit csak tevékenykedett, bármit is cselekedett. Ő azonban vonakodott, ellenállt a női kísértésnek.  Nem akart súlyos igazságtalanságot elkövetni és vétkezni Isten ellen, mégis börtönbe vetették. De Isten vele volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította az emberek jóindulatát. Isten vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

Ter41
Isten egyes kiválasztottaknak betekintést enged a jövőbe

Az uralkodónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha hét szép, kövér tehén jelent volna meg neki a füves réten. Utána jött azonban a hét csúnya, sovány tehén, akik odamentek és felfalták a hét szép, kövér tehenet. Aztán újra másik álmában hét szép, kövér kalászt látott egy száron, melyeket elnyelt a hét megperzselt, üres kalász. Erre ő fölébredt, és nyugtalannak érezte magát. Összehívta írástudóit, bölcseit, de nem akadt egy sem, aki meg tudta volna fejteni az álmot. Az uralkodó ezután elküldött, és hívatta a Jó testvért, akiről már hallotta, hogy tud álmot fejteni.
A Jó testvér így felelt az uralkodónak: „Én nem tudok semmit, de Isten tudtára adja az uralkodónak, betekintést enged abba, amit tenni készül. Íme, hét esztendő következik, amikor országod egész földjén nagy bőség uralkodik. De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor országod földjén elfelejtik a bőséget.”

Így emelte az uralkodó a Jó testvért országa egész földje fölé

Az uralkodó így szólt szolgáihoz:
„Találhatnánk-e más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van? Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos
és bölcs volna, mint te.
Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni. Ezennel országom egész földje fölé rendellek.”
A föld hét éven át bőségesen termett, ő pedig ez alatt összegyűjtött készletül minden felesleget, felhalmozta a gabonát. A hét bő esztendő eltelt, megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy ő azt előre megmondta. Mindenki hozzá jött, hogy gabonát vásároljon, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

Két fia született: „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.”

Ter42
Jó testvér találkozása testvéreivel.

Jákob így szólt fiaihoz:„Menjetek el oda, idegen földre, és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk.”  Ők el is mentek. A Jó testvér meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel.

Ter43
Jákob fiainak második útja.

Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra. Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal ajándékul! Vigyétek el öcséteket is! Induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez!  A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket” 

Találkozás a Jó testvérrel
Amikor megérkeztek, a Jó testvérnek átadták az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. Ő pedig érdeklődött, kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok? Életben van még?”
Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.”
Ezután kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt!”

Ter45
Jó testvér megismerteti magát.

Jó testvér fölfedte magát testvérei előtt. Így szólt hozzájuk:„ A testvéretek vagyok!
A testvéretek, akit eladtatok. Most ne tegyetek magatoknak szemrehányást.
Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségeteket a földön. Mondjátok neki, ezt üzeni a fia: Gyere hozzám, ne késlekedj! Itt fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi,
ami a tied.” Vigyétek hát a hírt atyámnak, azután sietve hozzátok ide atyámat!”  Ezután megcsókolta bátyjait, sírt, és megölelte őket.

                                                        Bevonulás idegen földre
A uralkodó meghívása

Az uralkodó így szólt a Jó testvérhez:„Menjetek haza. Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én e föld legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni.
Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyék.”  Testvérei így is tettek.


 Ter46
Ígéret-9: Nagy néppé lesztek az új földön
  Jákob útja Egyiptomba.

Atyja tehát elindult mindenével, amije volt. Útközben áldozatot mutatott be Istenének.
Isten éjjeli látomásban így szólt atyjához: „Isten vagyok, Atyádnak Istene. Ne félj lemenni idegen földre, mert ott nagy néppé teszlek, és magam is lemegyek veled oda, majd ismét fölvezetlek ide.” Fiai föltették atyjukat, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, hogy elvigyék őket. Magukkal vitték minden vagyonukat is, amit ott, azon a földön szereztek. 
Jákob családja.    Jákob vérbeli leszármazottak száma: 66, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül  

Jó testvér fogadja atyját.

Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. Aztán ezt mondta fiának:  „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.”

Ter47
Az uralkodónál
.

Bevezette, és bemutatta atyját az uralkodónak, akit ő ott akkor megáldott.
Jó testvér intézkedései
Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált.
Jó testvér a gabona eladásával minden pénzt megszerzett, amit az uralkodó kincstárába tett.
Amikor aztán elfogyott a pénzük, akkor elhozták állataikat, és kenyeret kaptak értük.
Amikor a pénzük elfogyott és állatállományuk sem volt már, akkor ő megvásárolta minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett.
Jó testvér ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma megvettelek benneteket és a földeteket.
Itt a vetőmag, vessétek be a földet. De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok.
A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.”

Ter48
12.Ígéret: Jákob megáldja a Jó testvért és az ő fiait.

Amikor hírül vitték, hogy atyja beteg, elment hozzá:
Jákob ezt mondta a Jó testvérnek:
„A  mindenható Isten megjelent nekem
Luzban (Bétel) Kánaán földjén. ott, Atyáitok földjén, megáldott és így szólt: „Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak, és népek sokaságává teszlek.
Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak.”
 ( ő is megáldja fiait, mint Izsák, halála előtt)
Jákob azután e szavakkal áldotta meg a Jó testvért: „Isten, akinek színe előtt jártak Atyáink, a Próféták atyja és fia Istene, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig,
az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg fiaidat. Éljen bennük tovább
az én nevem, s Atyáimé, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.”
Jákob így folytatta: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket Atyáitok földjére.” Így áldotta meg őt és fiait azon a napon.

Ter49
Jákob áldása, Mindegyikre a megfelelő áldást adta.

Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Atyátokat!
Atyjuk megáldotta fiait, mindegyikre a megfelelő áldást adta.

Jákob utolsó intelmei és halála.

Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem Atyáimhoz, akkor Atyáim mellé temessetek, oda ahol a Próféták atyja és fia nyugszik.”



Ter50
Jákob temetése.

Jó testvér ráborult atyjára, amikor ő meghalt, sírt fölötte és megcsókolta. Atyját bebalzsamozzák és hosszú gyászt tartottak. Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: „Temessetek el Atyáim mellé, saját sírboltomban, amelyet ott készítettem.”
Jó testvér tehát elment, hogy eltemesse atyját. Vele mentek a Jó testvér hozzátartozói, testvérei és atyjának személyzete, továbbá az ország méltóságai.
Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra. A menet igen nagy volt. Fiai úgy tettek vele, ahogy atyjuk megparancsolta. Azután ismét visszatértek mindannyian, ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.

13.Ígéret: Visszavezet az ígéret földjére

Jó testvér meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet a Próféták atyjának, az ő fiának, és fia fiának esküvel megígért.” Azután megeskette őket: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!”  .

Kiv1
 Kivonulás idegen földről, Szabadulás szolgaság földjéről az ígéret földjére

De a Próféta fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. Azután meghalt a Jó testvér és minden testvére, és ez az egész nemzedék.

Az elnyomatás kezdete.

Amikor új uralkodó jutott hatalomra
, aki már nem ismerte Jó testvért, ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy a Próféta fiai, ez az idegen, jövevény nép megsokasodott
és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket miattuk. Életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné.  Az uralkodó azt a parancsot adta: „ha fiú, öljétek meg, ha lány, hagyjátok életben.” Mivel félték az Istent, ők nem engedelmeskedtek az uralkodó parancsának és életben hagyták a fiúkat. Isten ezért megáldotta őket. A jövevény nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Akkor az uralkodó azt a parancsot adta: „Minden fiút, aki náluk születik, vessétek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”

Kiv2
Mózes születése.
 
Egy Lévi törzséből való férfi
Egy jövevény férfi elment saját nemzetségéhez, és onnan feleséget vett magának.
Ez fogant és fiút szült neki. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta.
Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, akkor beletette a kisgyermeket egy papiruszkosárba és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. Akkor az uralkodó lánya lejött fürdeni a folyóhoz. Észrevette a kosarat a nád között, s látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt:
„Ez egy jövevény gyermeke.” A gyermek nővére: „Akarod, hogy a jövevény asszonyok között dajkát keressek?”  Az uralkodó leánya azt mondta a gyermek nővérének: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Amikor felserdült a gyermek, visszaadta az uralkodó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki.
Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki”.

Mózes a pusztájába menekül.

Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a nehéz kényszermunkát, amelyet végezniük kellett. Leütött egy embert, aki jövevény testvérét ütlegelte, ezért el kellett menekülnie más földre, mert halálra keresték.
Amikor Mózes felnövekedett, akkor elszegődött a pusztában pásztornak juhokat őrizni. Gazdája pedig feleségül adta hozzá egyik leányát, Cipporát.  
Ez fiút szült neki, s az ő neve:„idegen földön jövevény voltam.”

                                             Mózes meghívása

Hosszú idő telt el, új uralkodó jutott hatalomra, aki már nem ismerte a Jó testvért. 
A Próféta fiai, a jövevény Nép nagyon megsokasodott és megerősödött az idegen földön,
s már veszélyt jelentett az uralkodóra. Életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné. Szolgaságban nyögtek, ezért segítségért kiáltoztak. Fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Isten meghallotta panaszukat, és megemlékezett az Atyáikkal Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le rájuk.

Kiv3 
1. Isten kijelentése:

Én vagyok, aki Vagyok, aki Van, az küldött engem hozzád, az örök Isten, a te Istened, senki mást ne tekints Istennek, csak engem, mert én, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Én vagyok az egyetlen igaz Isten, rajtam kívül más Isten nem létezik. Eljövök és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezz.”

Megjelent neki az Isten angyala (Az égő csipkebokor)

Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez. a Hórebhez. 
Itt megjelent neki az Isten angyala. Amikor közeledett, az Isten megszólította:
„Mózes, Mózes! Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz,
az szent föld.” Azután Isten így folytatta
: „Én vagyok az Isten, Atyáid Istene.”
Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.

Mózes küldetése.

Isten pedig így szólt: „Láttam a Nép nyomorúságát, hallottam a panaszát, és ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az idegenek hatalmából, és hogy kivezessem erről a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba,
ahol most még más, idegen népek laknak. Néped
kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amivel kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek az uralkodóhoz, hogy kivezesd a Népet erről a földről Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy az uralkodóhoz menjek, és a népet kivezessem erről a földről?”
Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van. Ha majd kivezetted a Népet erről a földről, akkor ezen a hegyen mutattok be áldozatot nekem, Isteneteknek.”

Isten nevének kinyilvánítása, Én vagyok, aki vagyok

Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Atyám fiaihoz és így szólok hozzájuk:
Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?”
Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.”
Azután folytatta: „Így beszélj Atyád fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.”
Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Atyáitok Istene, küldött hozzátok.
Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.”

Utasítások Mózesnek:

„Menj tehát, hívd össze a Nép vénjeit, és mondd meg nekik: Atyáitok Istene megjelent nekem és kijelentette: „Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket innen, erről a földről,
az idegen rabságból, más népek által lakott földre, a tejjel-mézzel folyó országba.
Ők hallgatni fognak rád. Azután a Nép vénjeivel együtt menj el az uralkodóhoz és közöld vele: Találkoztunk Atyáink Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. De kinyújtom a kezemet, és megverem
ezt az országot mindenféle tettekkel, arra, amit közöttük művelni fogok, majd elenged benneteket.”


Kiv4
A Mózesnek adott csodajelek.

Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Isten nem jelent meg neked.”
Erre Isten így szólt: „Tetteim láttán, amit köztük művelni fogok, majd elhiszik, hogy Atyáid Istene, megjelent neked.”
 „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének neked, és nem hallgatnának rád, akkor a folyóból merített víz a szárazföldön vörössé változik, mint a vér.”

Testvére az ő tolmácsa.

Mózes ezután így szólt az Istenhez: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.”
Az Isten ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Isten? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.”
Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.”
Isten erre azt mondta Mózesnek: „És a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Testvéred beszél majd helyetted a Néphez:
olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.

Mózes visszatérése a szolgaság földjére

Mózes aztán visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni abba az országba, a szolgaság országába, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.”
 „Menj békével” – mondta apósa.
Az Isten így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza oda, abba az országba,
a szolgaság földjére
, mert már meghaltak, akik életedre törtek.”
Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért  a szolgaság földjére, ahonnan elmenekült. 
Az Isten így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel abba az országba, a szolgaság földjére, akkor legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghez vidd az uralkodó előtt. Én azonban megkeményítem az ő szívét, és nem engedi el a Népet.
Akkor ezt mondd az uralkodónak: Így szól az Isten:” Ez a Nép az én elsőszülött fiam.
Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.”

Találkozás testvérével

Isten így szólt testvéréhez: „Menj Mózes elé a pusztába!”
Ö elindult a pusztába, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.
Mózes elmondta neki az Isten szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden jelet, minden tettet, amelyet rendelt. Ők, ketten ezután elmentek és összegyűjtötték a Nép vénjeit. Beszámolt mindenről, amit Isten Mózesnek mondott, azután meg a Nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. A Nép hitt és örült, hogy Isten meglátogatta a Népet,
s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.

Kiv5
Első találkozás az uralkodóval

Ezután ők, ketten elmentek, és így szóltak az uralkodóhoz:
Atyáink Istene üzeni, hogy engedd, hadd vonuljon ki a Nép, hogy a pusztában ünnepet rendezzen neki.”  -  „Atyáink Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben, lesújt ránk. ”
Az uralkodó így felelt: „Nem ismerem Atyáid Istenét. Miért akarjátok ti, a Népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” 
A Nép fiainak munkavezetői elmentek az uralkodóhoz panaszkodni:
„Miért bánsz így szolgáiddal? Még ütlegelik is szolgáidat.”
Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok, hogy el akartok menni, hogy áldozatot mutassatok be Isteneteknek ”
A Nép szemrehányása
A munkavezetők ezekkel a szavakkal estek mindkettőjüknek: „Lássa meg az Isten, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket az uralkodó szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” 
Mózes Istenhez fordult és így imádkozott:
„Istenem, miért engeded így szenvedni ezt a Népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Amióta az uralkodónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a Néppel, és te nem mentetted meg Népedet.”

Kiv6

Isten így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek az uralkodóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani az országból.”

A meghívás története. Mózes küldetése

Isten szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki:
 Én vagyok Isten, aki Atyáidnak Mindenható Isten néven jelentem meg. De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, a más népek által lakott idegen földet, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, azért meghallgattam néped fiainak panaszát, akiket ott, abban az országban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről. Ezért közöld néped fiaival: Én vagyok az Isten, aki megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel  sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. Népemmé fogadlak benneteket, és én a ti Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Isten szabadítottalak ki titeket abból a szolgaságából. Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Atyáitoknak, hogy nektek adom örökségül, én a ti Istenetek Mózes közölte ezt a Nép fiaival.

De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka.
Akkor Isten így szólt Mózeshez:
„Menj és mondd meg az uralkodónak, hogy engedje el Néped fiait országából.”
 Mózes ezt válaszolta az Istennek: „Nézd, Népem fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám az uralkodó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?”
De Isten szólt hozzájuk, a két testvérhez és elküldte őket az uralkodóhoz.
Ez az a két testvér, akiknek Isten megparancsolta: „Vezessétek ki a Népet a szolgaság földjéről” Aztán ők elmentek hozzá, beszéltek az uralkodóval, a szolgaság országa királyával, hogy kivezessék népüket a szolgaság földjéről.

Kiv7
Isten megígéri a kivezetést. Isten megnyugtatta Mózest:

„Nézd, olyanná teszlek az uralkodó előtt, mint egy isten, és testvéred lesz a prófétád.
Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred továbbítsa az uralkodónak, hogy így elengedje Népedet az országából. Ám én megkeményítem az uralkodó szívét,
és sok jelet mutatok, meg csodát művelek majd a szolgaság földjén. Mivel az uralkodó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet a szolgaság földje ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet a szolgaság földjéről.
Ők mindannyian, ahányan csak vannak, meg fogják tudni, hogy én vagyok az Isten,
a ti Istenetek, amikor majd kinyújtom kezemet ellenük, és Népedet kivezetem körükből.”   
A két testvér engedelmeskedett és Isten parancsa szerint jártak el.

A 10 csapás
A két testvér az uralkodó elé járult, és úgy tettek, ahogy Isten parancsolta, csodajelet mutattak. Az uralkodó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt Isten előre megmondta. Ezért aztán Isten megbüntette az uralkodót, egész országát csapásokkal sújtotta.
Az 1. csapás: a víz vörössé változik.
A vizek: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna vize vörössé változott, mint a vér, az egész országban, még az is, ami az edényekben volt.
A két testvér úgy tett, ahogy Isten parancsolta. De az uralkodó szíve kemény maradt, és nem hallgatott a két testvérre, ahogy Isten azt előre megmondta.
A 2. csapás: a békák.
Isten az ország egész földjét békával sújtotta. Nyüzsögtek a folyókban, azután kijöttek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyakba. Mindent elborítottak.

Kiv8

Az uralkodó hívatta a két testvért, s így szólt hozzájuk:
 „Kérjétek Isteneteket, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a Népet, hogy áldozatot mutasson be Istenének.”
De amikor az uralkodó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart a két testvérre hallgatni, ahogy azt Isten előre megmondta.
A 3. csapás: a szúnyogok.
Az egész országban minden por szúnyoggá változott. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. Az uralkodó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott a két testvérre, ahogy Isten azt előre megmondta.
A 4. csapás: a bögölyök.
Isten bögölyöket bocsátott rá, az uralkodóra, szolgáira, alattvalóira és házaira.
Ebből ők, a Nép felismerhette, hogy az ő Istenük ott volt velük az országban, aki megkülönböztette őket, saját Népét más néptől. Amikor a bögölyök nagy tömegben ellepték az egész országot, akkor az uralkodó hívatta a két testvért, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” Isten meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták az egész országot. De az uralkodó szíve újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a Népet.

Kiv9

Az 5. csapás: a dögvész.
Az Isten keze, mint pusztító járvány, ránehezedett a nyájakra, amelyek a mezőn voltak, és a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.
De Isten megkülönböztette az ő Népe állatait.
Az uralkodó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a Népet.
A 6. csapás: a fekély.
Kelevények keletkeztek emberen és állaton, amelyek mint a fekély, felfakadtak.
Isten azonban megkeményítette az uralkodó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt Isten előre megmondta.
A 7. csapás: a jégeső.
Isten ezután így szólt Mózeshez: „Holnap reggel menj az uralkodóhoz, és közöld vele: Ezt üzeni Isten, a népem Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem, mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön. Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről.  De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.
Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon, akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt az ország alapítása napjától mostanáig.”
Isten mennydörgést hallatott. Villám csapkodta a földet, s Isten szörnyű jégesőt bocsátott az ország egész földjére. Csak a Nép fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső.  
Az uralkodó hívatta a két testvért s ezt mondta nekik:
 „Most már elismerem, hogy vétkeztem. Istennek van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. Kérjétek Isteneteket, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt,
én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket.”  
Isten meghallgatta Mózest, a mennydörgés és a jégeső megszűnt. Az uralkodó továbbra is megmaradt bűnében.  Az uralkodó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el
a Nép fiait, ahogy azt Isten Mózes által előre megmondta.

Kiv10

A 8. csapás: a sáskajárás.
Ezért Isten így szólt Mózeshez: „Menj az uralkodóhoz. Én magam keményítettem meg az uralkodó és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a jeleket mutassam, és tetteimet
véghez vigyem közöttük. Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem a szolgaság földjén, miket vittem végbe közöttük,
így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Isten, a ti Istenetek.”
A két testvér, tehát elmentek az uralkodóhoz és közölték vele:
 „Ezt üzeni Isten, Atyáink Istene: „meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon Népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded el Népemet, akkor holnap sáskával árasztom el az egész országot, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt. Olyan lesz ez, amilyet sem Atyáitok, sem Atyáitok Atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.”
Isten egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat, azok hatalmas tömegben ereszkedtek le a földekre, s felfaltak minden növényt. Ekkor az uralkodó sietve hívatta a két testvért, s így szólt: „Vétettem Isten ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek. Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet,
s könyörögjetek értem Istenhez, a ti Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.”  Mózes könyörgött Istenhez, és az erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a tengerbe.
De az Isten megkeményítette az uralkodó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el a Nép fiait.
A 9. csapás: a sötétség.
Olyan sötétség borította el az egész országot, hogy meg lehetett tapogatni. Senki sem láthatta a másikat, de a Nép fiainak területén világos volt. Az uralkodó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok Istennek. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.”
Isten azonban megkeményítette az uralkodó szívét és nem bocsátotta el őket.

Kiv11
Az elsőszülöttek megfenyegetése.

Isten így szólt Mózeshez:
 „Még egy csapást hozok az uralkodóra és országára, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni benneteket.”
Ezt mondja Isten: „Éjfélkor végigvonulok az országon. Minden elsőszülött meghal
a szolgaság földjén: az uralkodó elsőszülötte is,
akinek a trónján kellene ülnie és
a rabszolganő elsőszülötte is, azonkívül minden állat elsőszülötte. Különbséget teszek Néped és más nép között..”
    Mózes mindezeket kijelentette az uralkodónak.
Isten még ezt is mondta Mózesnek: „Az uralkodó nem hallgat rátok, hogy tetteim sokszorozódjanak a szolgaság földjén.”                    

Kiv12
A húsvéti bárány.
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint Istenetek ünnepét.
Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”

A 10. csapás: az elsőszülöttek halála.
Éjfélkor Isten lesújtott minden elsőszülöttre a szolgaság földjén: az uralkodó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, valamint minden állat elsőszülöttjére.
Nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. Az uralkodó még éjjel hívatta a két testvért, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és népetek fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Isteneteknek kívánságtok szerint. Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.” 
Sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból.
Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.


A nép elindulása

Elindultak a gyalogos férfiak. Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juhok és sok más állat.  Az országból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek, hiszen kiűzték őket, és nem készíthettek eledelt az útra. Az idő, amelyet a Nép fiai a szolgaság földjén töltöttek nagyon hosszú volt. Az az éjszaka, amelyen Isten virrasztott, hogy kihozza őket, az ő népét a szolgaság földjéről, azóta a Nép fiai számára az Isten tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.

Kiv13
Az elsőszülöttség

Isten így szólt Mózeshez: „Szentelj nekem minden elsőszülöttet.
Ami néped földjén anyja méhét megnyitja, akár ember, akár állat – az mind az enyém.”

A kovásztalan kenyér. Megemlékezés


Mózes így beszélt a Néphez: „Emlékezzetek meg arról a napról, amelyen kijöttetek abból az országból, a szolgaság házából. Isten erős kézzel hozott ki onnan
benneteket. Ha majd Isten bevezet benneteket arra a más népek által lakott földre, amelyről megesküdött Atyáitoknak, hogy nektek adja, s amely tejjel-mézzel folyó ország,
ott is meg kell tartanotok a megemlékezést, és Isten tiszteletére ünnepi összejövetelt
kell tartanotok
. Fiaidnak ilyen magyarázatot adj majd: Ez annak emlékére van, amit Isten értem tett, amikor kihozott a szolgaság földjéről. Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy Isten törvénye mindig ajkadon legyen. Isten ugyanis erős kézzel hozott ki a szolgaság földjéről, ezért kell neked évről évre meghatározott időben ünnepséget tartanod.
KIV 14        
Menekülés a tengerig

Isten így szólt Mózeshez: „Én pedig megkeményítem az uralkodó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi népedet. Akkor megmutatom a dicsőségemet az uralkodón és egész seregén, hadd tudják meg ők, hogy én vagyok az Isten.”

A menekülők üldözése

Amikor az uralkodót értesítették, hogy a nép elmenekült, magatartása megváltozott a Nép iránt.  Befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét. Isten megkeményítette az uralkodó szívét, s az üldözőbe vette a menekülő Nép fiait. Ott volt az uralkodó minden lova, szekerei, és serege. Amikor a menekülő nép fiai felnéztek és látták, hogy azok üldözik őket, akkor nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak Istenhez.
Mózes így válaszolt a Népnek:Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok Isten segítségét.  Mert, ahogy ma látjátok üldözőiteket, soha többé nem fogjátok látni őket. Isten harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.”   


Átvonulás/átkelés a tengeren.

Isten így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg a Nép fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy a Nép fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem az uralkodó szívét, ezért utánatok fut. Az uralkodó megtudja, hogy én vagyok az Isten, ha majd megmutatom dicsőségemet rajta, a szekerein és a lovasain.”
Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. A víz kettévált, és
a Nép fiai a száraz tengerfenéken vonultak át. Az uralkodó serege utánuk vetette magát, minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. Isten rátekintett az üldözők seregére és megzavarta őket, akik kiabálni kezdtek: „Meneküljünk, előlük, mivel az ő Istenük harcol értük, mi ellenünk.”
Isten pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az üldöző szekerekre és lovasokra.” Ő így is cselekedett, ezért a víz visszaáramlott régi helyére, ellepte
a szekereket, a lovasokat és az üldöző sereget.
A Nép fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet Isten véghezvitt az uralkodón és az uralkodó népén.
A Népet félelem töltötte el Isten színe előtt, de bízott Istenben és Mózesben, az ő szolgájában.
KIV15
Győzelmi ének:

Akkor Mózes a Nép fiaival együtt ezt az éneket énekelte Istennek:
Magasztalom Istenünket, mert dicsőség övezi. A lovat és a lovast a tengerbe vetette. Ő az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az Atyáim Istene, őt magasztalom. Az én Istenem nagy harcos, ki hasonlít hozzád az istenek közül?
Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz. Isten uralkodik örökkön-örökké. Magasztaljátok Istent, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.”
Kiv 19
A szövetség megígérése.

Mózes elindult Isten elé, Isten pedig így szólt hozzá: „Ha tehát hallgattok szavamra
és megtartjátok szövetségemet, akkor különleges tulajdonommá teszlek benneteket, valamennyieteket, hiszen az egész föld és az egész világmindenség az enyém.” 

A szövetség előkészítése.

Ezután Isten így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a föld és a világmindenség hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.
Készüljenek elő, és legyenek készen mire én, az Isten leszállok közétek.”

Isten megjelenése.

M
ennydörgés, villámlás tört ki, sötét felhő telepedett le, és hatalmas zúgás hangzott fel, amikor az Isten leszállt. Mózes beszélt, és Isten felelt neki.  
Isten így szólt Mózeshez: „Menj és figyelmeztesd őket: senki ne lépje át a határt, és senki ne akarja látni Istent.”  Amikor Mózes visszatért, közölte velük:

KIV 20
A tízparancsolat

Az ő Istenük ezeket jelentette ki:

Én vagyok a te Istened. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne borulj le képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De fiaikon, unokáikon és dédunokáikon irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. Istennek, a te Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert Ő nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned. Isten a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Tiszteld apádat és anyádat. Ne ölj. Ne törj házasságot. Ne lopj. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen. Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”
Volt akkor nagy mennydörgést, villámlás, harsonazengés és füstölgés. 
Mózes ezután így szólt: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.”

Az oltár törvénye

Isten így szólt Mózeshez: „Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket. Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az áldozatot. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek.”

Kiv 24
A szövetség megkötése.

Isten így szólt Mózeshez:
„Menj fel Istenhez, de már messze le kell borulnod. Csak te járulhat Isten elé, a többiek nem mehetnek közelebb.”
Amikor Mózes lejött, kihirdette nekik Isten minden szavát és minden parancsát.
Ezután leírta Isten minden törvényét, majd vette a szövetség könyvét és felolvasta nekik.
Mózes a hegyen.

Isten így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat,
a törvényt és a parancsokat, amelyeket oktatásukra írtam.”  
Azután Mózes fölment Hozzá. A felhő betakart mindent, és Isten dicsősége leereszkedett. 
A felhő hat napig takart be mindent.  A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez.
Ő belépett a felhőbe és fölment hozzá. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt ott.
KIV 33
Mózes imája.

Mózes így beszélt Istenhez: „Engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a föld, ez a világmindenség
a tiéd, csak a tiéd, fogadj el bennünket.”
Isten így válaszolt: „Én magam megyek veletek és nyugalmat biztosítok számotokra.”
Mózes megjegyezte: „Miről ismerhetnénk meg, hogy kegyelmet találtunk színed előtt,
ha nem arról, hogy velünk vonulsz?”
Isten így válaszolt Mózesnek
: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged.”

Mózes a hegyen.
Isten láthatatlansága

Azután Mózes ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.”
Isten így szólt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem senki.  Ha majd elvonul előtted dicsőségem, kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted.  Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”

Kiv 34
A szövetség megújítása, a törvény táblái.

Isten így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat veled.”
Isten dicsősége leereszkedett hozzá, ő pedig eléje járult.
Isten elvonult előtte és ezt mondta:
„A ti Istenetek, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad­ és negyed ízig.”
Mózes sietve a földig hajolt, leborult, és így szólt:
 „Ha kegyelmet találtam a szemedben, akkor a mi Istenünk vonuljon velünk!
Bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül!”

Szövetség

Isten ezt mondta:
Szövetséget kötök veletek, a földdel, a világmindenséggel, olyan dolgokat viszek véghez, amilyenek még soha, sehol a földön nem történtek. Meglátod művemet, mert csodálatos lesz az, amit rajtatok véghezviszek. Figyeljetek arra, amit parancsolok nektek. Nem imádhatsz más istent! Isten neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten. Jegyezd fel ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veletek, a földdel, és a világmindenséggel. Ezek a szavak a földnek, és az egész világmindenségnek szólnak.”
Amikor Mózes lejött és megjelent, két kőtábla volt a kezében, arcának bőre ragyogott, mivel Vele beszélt. Mózes közölte velük mindazt, amit Isten neki mondott.

LEVITÁK KÖNYVE
 Nem lehet Isten szava. Korabeli társadalmi normák gyűjteménye, amit egy  - nem is próféta – korai társadalomszervező beleírt önkényesen az Ószövetségbe. Csak az alábbiakat tudom elfogadni Istentől származónak.

Lev 26
Összefoglalás

Isten így szólt:
„Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne emeljetek jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Isten.”

Áldás.
Isten megáldotta a világmindenséget, hogy bonyolult anyag-energia struktúrák alakuljanak ki, hogy az anyag-energia szerveződése magasabb szinteken, fejlettebb rendszerekben valósuljon meg, programokba szerveződjön, a végtelen kicsitől a végtelen nagyig, a világmindenség minden dimenziójában örökké.
Isten így folytatta:
„Ha törvényeim szerint létezik a föld, a világmindenség, ha törvényeim megtartatnak benne, akkor jólétet adok, rendet és békét hozok reá.  Felé fordulok, naggyá teszem és megsokasítom, s megtartom szövetségemet. Lakóhelyet választok benne, és nem vetem el őt. Közötte és benne fogok élni, Istene leszek, magamévá fogadom. Széttöröm az akadályokat, fölemelem, és utat nyitok neki.”

Átok.
Isten így folytatta:
„De ha a föld, a világmindenség nem hallgat rám, de ha elveti törvényeimet, de ha figyelmen kívül hagyja utasításaimat, s megszegi szövetségemet azáltal, hogy nem igazodik hozzájuk, akkor én is úgy bánok vele. Ha ellenem szegül és nem hallgat rám, akkor én is ellene fordulok haragommal, és megbüntetem őt bűnei miatt. Meglátogatom őt, hétszeresen torolom meg a bűnöket, a csapásokat meghétszerezem rajta bűnei miatt. Lerombolom magaslati helyeit, elpusztítom, azokat törmelékeire halmozom és eltaszítom őt.”

Megbocsátás
Isten így folytatta:
„Mindezek ellenére nem vetem el őt, nem utálom meg őt annyira, hogy megsemmisüljön, hogy megszűnjön létezni. Nem szűnök meg fenntartani, mozgásban tartani őt, nem bontom fel a velük kötött szövetséget, mivel én vagyok az Isten, az ő Istenük. Javukra megemlékezem a szövetségről, amelyet Atyáikkal kötöttem, hogy én legyek az Istenük.”

Isten
 eltörli azokat az anyag-energia struktúrákat, azokat az anyag-energia szerveződéseket, rendszereket, amelyek akarata ellenére, az általa megalkotott törvények ellenében jöttek létre, kilépve az általa megalkotott törvények uralma alól, de helyükön az anyag-energia szerveződése, a rendszerek fejlődése újra kezdik,  Isten,
a világmindenség törvényeinek uralma alatt, az anyag-energiába kódolt program által vezérelve.

 
KIV 33
Isten felismerése, jeleinek felismerése

Mózes azt kérte: „Hadd, lássam meg dicsőségedet!”
Isten válasza: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, de arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
Isten nem mutatá meg arcát, ne akarja senki látni az őt!
Ő így folytatta:
„A föld és a világmindenség az enyém, tehát kegyelmet talál előttem, de nem engedem, hogy bárki ismerje utjaimat. Én magam vele vagyok, és nyugalmat biztosítok számára.
Közötte fogok élni, benne lakozom. Vegyétek észre jeleimet, figyelmeztetéseimet,
és aszerint cselekedjetek!”
Isten nem jelenik meg, de megnyilvánul, jelei felismerhetőek a világmindenségben.
Keressétek Isten jeleit a világmindenségben, hívjátok segítségül az Ő nevét!
                                               
                                               Második törvénykönyv
Mtörv4
Az igaz bölcsesség

Mózes:
És most hallja a földön minden ember és a világmindenségben minden lény, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítom:
 „Éljetek, és vonuljatok be, foglaljátok el azt a földet, amelyet Isten, Atyáitok Istene ad nektek.  Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle,
hanem tartsátok meg Isten, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. 
Parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket az én Istenem által, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, amit birtokba vesztek. Tartsátok szem előtt, és kövessétek azokat. Így tesztek szert bölcsességre és okosságra ezen törvények által.
Azt mondják majd:
„Valóban bölcs és okos az ilyen Ember és az ilyen Lény, mert nincs még más, olyan kézzel fogható a világmindenségben, akihez istene oly közel volna, mint hozzá és nincs senki más, olyan kézzelfogható a világmindenségben, akinek parancsai és szabályai olyan tökéletesek volnának, mint azok a törvények, amelyeket Isten által eléjük tárnak.”

Kinyilatkoztatás  Isten hegyén./ Hóreb

Mózes:
„Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben, egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek is, azt a napot, amikor a te Istened előtt álltál, és azt a parancsot,amit
Isten így intézett hozzám:„Gyűjtsd elém őket! Hallja a föld és az egész világmindenség szavamat, s tanulják meg félni Istent, az ő Istenüket, és tanítsák meg erre gyermekeiket, és gyermekeik gyermekeit is!”
Odajöttetek
, és ti is ott álltatok, amikor az ég elsötétedett, s az Isten ott, és akkor szólt hozzátok a dörgő fellegekből, hallottátok dübörgő szavát. Alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tízparancsolatot, nekem pedig meghagyta, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a parancsokra és törvényekre, amelyekhez nektek igazodni kell majd.
Amikor Isten szólt, semmiféle alakot nem láttatok
. Tehát ne vetemedjetek arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak semmiféle alakban. Ne essetek kísértésbe,
ne boruljatok le, s ne imádjátok azokat, amit a te Istened alkotott a világmindenségben, bármennyire is csodáljátok azokat, csak egyedül Isten, a ti Istenetek előtt boruljatok le.”

A büntetés és a megtérés

Mózes:
„Isten megneheztelt rám miattatok, és megesküdött, hogy nem jutok el arra a tejjel-mézzel folyó földre, amit Atyáitoknak ígért. Itt, ezen a földön halok meg. De vigyázzatok majd, hogy soha meg ne feledkezzetek Isten, a ti Istenetek szövetségéről, amelyet veletek kötött, mert Isten, a ti Istenetek emésztő tűz, féltékeny Isten, s így, ha olyat tesztek, ami visszatetsző Istennek, a ti Isteneteknek a szemében, akkor haragra ingerlitek Őt.
De keressétek majd újra Istent, a ti Isteneteket, és meg is találjátok, ha szívetek, s lelketek mélyéből őszintén, igazán vágyódtok utána. Szorongatásotokban, amikor beteljesednek
e szavak, az utolsó napon, akkor
majd megtértek hozzá, és hallgattok szavára. Mert a ti Istenetek könyörületes Isten, nem hagy el, és nem pusztít el, nem feledkezik meg a szövetségről, amelyet Atyáitokkal, esküvel kötött.

Kiválasztottság.

Kiváltságos Ember a földön, kiváltságos Lény a világmindenségben,
Mózes:
„Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, meg még azelőtt, hogy Isten teremtett téged, az Embert a földre, az értelmes Lényt a világmindenségbe!
Vajon a földön és a világmindenségben történt-e valaha ilyen nagydolog, lehetett-e hallani hasonlóról? Hallotta-e valaha valaki az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad?  Vagy jött-e valaha is Isten megpróbáltatásokkal, jelekkel és cselekedetekkel/tettekkell, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal?
Igen, jött - nem te vagy az egyetlen, te csak az egyik kiválasztott vagy közülük a világmindenségben.
Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: a te Istened az egyetlen igaz örök Isten,
nincs rajta kívül más!  Hallatta szavát
, hogy tanítson. Az ég elsötétedett, és a dörgő fellegekből hallatta dübörgő szavait. Hatalmával vezetett saját maga, hogy odavezéreljen, csakhogy örökségül adja nektek azt a földet, amit Atyáitoknak esküvel megígért.
Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy a te Istened az egyetlen igaz örök Isten a földön
és az egész világmindenségben, senki más!
Tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket Isten által parancsul adok neked, hogy jó sorod legyen, utánad gyerekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is, ott, azon a földön, amit örökségül kaptál.”


Mtörv5
Tízparancsolat közvetítése

Mózes:
„Halljátok a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra. Az Isten, a mi Istenünk szövetséget kötött veletek, amit ma is életben tart, megtart.
Szemtől szemben beszéltem  Istennel, az ő parancsára közvetítem szavait”
Ő Így szólt:
„Én vagyok az  Isten, a te Istened.
Ne legyenek más isteneid!  Ne imádd őket, mert én féltékeny Isten vagyok. A föld és az egész világmindenség vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat időről időre. Istennek, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét!  Mert Ő nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy a te Istened parancsolta neked! Hat napig dolgozz és végezd a munkád. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Istené, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad.
Tiszteld apádat és anyádat
, amint az Isten, a te Istened parancsolta neked.
Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen!
Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán ne kívánj el semmit sem, ami embertársadé!”
E szavakat intézte hozzátok Isten,
zengő hangon, aztán a két kőtáblát átadta nekem.”
Mózes mint közvetítő. 

Mózes:„Amikor hallottátok a hangot, odajöttetek hozzám, s így szóltatok:” „Lám, Isten, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját.  Mert hol van még olyan hozzáfogható, kiválasztott a földön és a világmindenségben, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját? Menj oda és hallgasd meg, amit Isten, a mi Istenünk mond, aztán majd mondd el nekünk. Azt mi meghallgatjuk és meg is tesszük!”  

A törvény lényege: a szeretet

Mózes: „
Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy Isten, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. Pontosan azon az úton járjatok, amelyet Isten,
a ti Istenetek parancsolt.”
Mtörv 7
Isten jósága.

Mózes: „Isten azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket, mert szeretett benneteket, és megtartja esküjét, amelyet Atyáitoknak tett. Ismerd hát föl, hogy Isten,
a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét gyermekeid,
majd gyermekeid gyermekei iránt is megőrzi, ha azok szeretik és megtartják parancsait,
azt ellenben, aki gyűlöli, azt megbünteti, nem késlekedik, elpusztítja. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket Isten által szabok neked, hogy kövesd őket. Ha meghallgatod ezeket a parancsokat, és teljesíted és követed őket, akkor Isten, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire megesküdött. Szeretni fog, megáld és megsokasít.
S ne imádd az idegen isteneket, mert az csapda volna számodra!

Mtörv8
Elbizakodottság

Mózes: „Amikor majd jóra fordul sorsod, mindened, amid csak van, gyarapszik, akkor szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el Istent, a te Istenedet, aki megalázott és próbára tett, de végül azonban jóra fordította sorsod. Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből, s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet.
Gondolj Istenre, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez,
hogy megtartsa a szövetséget, amelyet Atyáiddal, esküvel kötött, ahogy ez most is van.
Ha teljesen megfeledkezel Istenről, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, akkor most itt ünnepélyesen kijelentem, hogy egytől egyig elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek Istennek, a ti Istenetek szavának.”

Mtörv10
A szív megtisztítása.

Mózes: „S most mit kíván tőled Isten, a te Istened? Csak azt, hogy Istent, a te Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és Istennek, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod Isten parancsait és törvényeit, amelyeket neked szabok. Nézd, Istené, a te Istenedé a föld és az egész világmindenség, s minden, ami benne van.
A te Istened az Istenek Istene a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat.
Féld Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged,
a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál.”

Mtörv11
Isten hatalma.

Mózes: „Szeresd hát Istent, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit. Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át – okulásul – Istennek, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját, azokat a jeleket és cselekedeteket, amelyeket értetek végbevitt, míg erre
a földre nem érkeztetek. Saját szemetekkel ti láttátok Isten hatalmas tetteit.”

Intelmek

Mózes:
Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket nektek adok, hogy elérhessétek, és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre Isten, a te Istened megesküdött, hogy nektek és utódaitoknak adja, amelynek Ő viseli gondját, amelyen folyton folyvást rajta tartja szemét.
Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket nektek adok, s szeretitek az Istent,
a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, akkor ott minden megadatik nektek. De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok, és ne boruljatok le előttük! Különben fölgerjed ellenetek az Isten haragja.
Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék
a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket
, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz, és ha úton vagy, ha lefekszel, és ha fölkelsz. Írd fel őket házad ajtófélfájára és
a kapudra. Nézzétek, áldást és átkot ajánlok fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek
a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket nektek szabok, s átkot, ha nem engedelmeskedtek a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet én mutatok nektek, és más isteneket követtek. Vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket elétek tárok.”
Mtörv29
Mózes: „Ami rejtve van, az az Isten, a mi Istenünk ügye
, de a kinyilatkoztatott dolgok ránk, s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.”
Mtörv30
Szétszóratás

Mózes: „Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam,  valósággá válnak
, de a népek közt, akik közé Isten, a te Istened taszít, magadba szállsz,
s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Istenhez, a te Istenedhez,
s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy megparancsoltam neked, akkor Isten, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Isten, a te Istened. S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz Isten, a te Istened, elvezérel arra a földre, amely Atyáidé volt, hogy birtokodba vedd.

Boldogabbá, s számosabbá tesz, mint Atyáidat

Mert Istennek öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte Atyáidban,
ha engedelmeskedsz az Isten, a te Istened szavának, és megtartod a parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz Istenhez, a te Istenedhez. Ezek a törvények, amelyeket neked szabok, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben,
így hozzá szabhatod tetteidet.
A két út.

Nézd, szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.
Ha engedelmeskedsz, Isten, a te Istened parancsainak
, amelyeket neked ad, s szereted Istent, a te Istenedet, ha az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, akkor életben maradsz és megsokasodsz, s Isten, a te Istened megáld.
Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni, s nekik szolgálni, akkor most nyomban tudtotokra adom: menthetetlenül elpusztultok.
Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam
a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd Istent, a te Istenedet, hallgass minden szavára és ragaszkodj hozzá.”
Mtörv 32
MÓZES ÉNEKE
A próféta dorgálása és tanítása

Mózes, a próféta: „Halljátok, egek, szólni szándékozom!
Az Ember és minden Lény figyeljen rám, ajkam szavára!
Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, mint eső a lankadt gyepre, hogy zsenge hajtások fakadjanak, megerősödjenek utána.
Isten nevét hirdetem, dicsőítsétek Istenünket, a világmindenség egy igaz Istenét!
Ő kőszikla! Ő igaz és egyenes! Amit csak tesz, az mind tökéletes, mert igazság minden útja.
Te gonosz Ember, és te a világmindenség Lénye, te vétkezel ellene, akit hibátlannak teremtett. Tudd, hogy Ő az Atyád, a teremtőd, a te hűséges Istened, aki ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart!
Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket időről időre!
Kérdezd meg Atyádat, majd ő elmondja, kérdezd meg Őseidet, ők majd elbeszélik!
Isten kiadta örökségét mindenkinek a földön és a világmindenségben, aztán sajátjává fogadta őket a pusztaságban és a sivatag sivár kietlenségében és védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát, mint sas védi fészkét, amelynek ott lebeg fölötte.
Az Isten egymaga vezérelte az Embert és minden Lényt a világmindenségben, idegen isten nem volt ott vele. Fölvezette az Embert és minden Lényt a magaslatokra, a föld,
és a világmindenség legjobb, hibátlan terményeivel táplálta, mindennek a legjavát adta. 
Az Ember és minden Lény ebben a jólétben megfelejtkezett, eltaszította Istenét, aki teremtette, aki üdvössége szikláját megvetette. Nem Istennek, a saját Istenének áldozott, hanem gonosz szellemeknek, ismeretlen isteneknek, újaknak, akik akkor ott éppen felbukkantak előtte. Féltékennyé tette idegen istenekkel, haragra ingerelte Istenét, aki látta mindezt, s ezáltal fölkeltett haragjában kimondta, hogy elveti őket.
Isten így szólt:  Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük! Mert telve vannak csalárdsággal, nincsen bennük semmi hűség. Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, akkor én is féltékennyé teszem őket, de nem Emberekkel, Lényekkel, hanem istentelen, idegen, pogány hordákkal bőszítem őket, akik útra kelnek és elárasztják őket saját földjükön. Haragomban lángra lobban a tűz, amely nagy rombolást visz véghez a világmindenségben, elpusztítja mindennek a hozamát és a legjavát, megemészti a hegyeket, völgyeket. Elhalmozom őket minden bajjal. Kívül kard ragadja el a fiakat, belül a rettenet. Megsemmisítem őket, kitörlöm emlékezetüket még az emberek közül, az egész földről is, az egész világmindenségből is.”
Ha bölcsek volnának, akkor felfognák, fontolóra vennék sorsukat
. De az Isten igazságot szolgáltat az Embernek és minden Lénynek, megkönyörül szolgáin.
Isten így szól: „Hová lettek isteneik, a szikla, amelyben bizakodtak? Keljenek fel, és most segítsenek, szolgáljanak menedékül nekik! Lássátok már meg végre, hogy én vagyok, csakis én vagyok, s nincs más igaz Isten rajtam kívül a világmindenségben! Igen,
az égre emelem kezem s mondom: úgy éljek örökké, ahogy igaz!”
Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti Emberek a földön és mindenféle Lények a világmindenségben ujjongjatok, magasztaljátok az Ő hatalmát! Megtorolja szolgáinak vérét, megfizet ellenségeinek, bosszút áll gyűlölőin, fiainak földjét megtisztítja a bűntől.”
Mózes/a próféta az emberek közé ment, s előadta nekik mindazt, amit itt leírva találtok és olvashattok.

A törvény, mint az élet forrása.

Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Nép elé tárja, ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.”

Mtörv61

„Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre Isten parancsára
meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Féljétek ezért Istent, a ti Isteneteket egész életetekben, és tartsátok meg parancsait és törvényeit, amelyeket ő általa szabok nektek, hogy sokáig éljetek ti és fiaitok, meg unokáitok is.
Halld hát Ember és minden Lény a világmindenségben, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj azon földön, amelyet Isten, Atyáid Istene ígért neked! Halld meg Ember és minden Lény a világmindenségben! Az Isten, a te Istened az egyetlen Isten! Szeresd az Istent, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
Ezeket a parancsokat, amelyeket Ő általa szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor fölkelsz. Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! Féld Istent, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj!”
Felhívás a hűségre.

„Ne szegődj idegenek isteneihez, mert a te Istened, a körödben élő Isten féltékeny Isten. Ha fellobban Isten, a te Istened haragja ellened, akkor elpusztít a föld színéről, kiírt
a világmindenségből.
Ezért hát ne kísértsétek Istent, a ti Isteneteket. Isten megparancsolta,
hogy ezeket a törvényeket mind megtartsuk, s féljük Őt, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Igazságunkra szolgál majd Isten, a mi Istenünk előtt, ha vigyázunk, és az egész törvényt megtartjuk, ahogy Ő parancsolta nekünk.”
Mtörv33
Mózes áldása.

Mózes, a próféta, az Isten embere halála előtt megáldotta őket, rájuk tette kezét, és
így szólt hozzájuk: „Az Isten, a ti Istenetek eljött hozzátok, megjelent nektek, felragyogott nektek. Azóta, hogy útra keltetek, a ti kedvetekért végig kísért benneteket, mindig veletek volt. Istenünk, te igen szeretted az ősöket, a szentek mind a kezedben vannak, lábadhoz borultak, azt akarták, hogy te vezesd őket. Mózes, a próféta törvényt szabott nekünk általad.
Nincs a mi Istenünkhöz hasonló Isten, aki meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtunk, meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. Fent az ősidők Istene, lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, a bajt. Biztonságban élhettek. A gabona és a bor földjének megadja az ég harmatát. A föld java és a mindenség java egyedül a tiétek. Nincs hozzátok hasonló, aki oly győzedelmes, mint ti. Az Isten, a ti Istenetek a védőpajzs, ő a küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeitek vesztetekre törnek, de ti hátukon tapostok
Mtörv 34
Mózes halála. A próféta halála

A próféta felment a legmagasabb hegyre, a hegy csúcsára, ott tekintetét körbe vitte
a horizonton, az ég határáig, sőt még azon is túl, majd feltekintett az égre, sőt azon is túl,
ki a világmindenségbe,
a csillagokra, a távoli bolygókra, sőt még azon is túl, amelyek már nem is látszottak a távolban, ekkor Isten így szólt hozzá:
Ez az a föld, ez az a világmindenség, amelyre Atyáitoknak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Ezt mind utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, kitekinthetsz oda, de te soha nem jutsz el oda.”
Ezek után, akkor ott meghalt a próféta, az Isten szolgája, ahogy Isten neki megígérte. Maga Isten, az ő Istene temette el, de sírját nem ismeri senki, mind a mai napig.
Magas kort ért meg, de szeme sem tört meg, frissessége pedig megmaradt végig.
Az emberek hosszú ideig siratták őt. Akik vele voltak, azokat azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel a próféta rájuk tette kezét és ők engedelmeskedtek neki,
úgy tettek, amint Isten a próféta által megparancsolta nekik.
Azonban, azóta sem támadt többé olyan próféta, mint Ő, akihez Isten közvetlen beszélt, akivel az Isten szemtől szemben találkozott.
Isten parancsára a próféta sok jelet és csodát mutatott amerre csak járt, ahol csak megjelent.
– VÉGE –
Megjegyzés:

Ember                        Ádám
Asszony                     Éva
egy igaz Ember         Noé
a Próféta                   Ábrahám
a Próféták atyja         Ábrahám 
a Próféta fia               Izsák   
a Próféta fiának fia   Jákob
a csaló                      Jákob
a jó fiú                      József
a jó testvér               József  
az uralkodó              a fáraó